vasárnap, március 12, 2006
úgy imádom, h én vagyok a legeslegutolsó, aki bármit is számít ebben a családban. bátyámnak kellett venni bútort, amihez mi kellettünk. 169 literes csomagtartóval vigyünk mi bútort, nem ám az ötszázzal, neeem. szóval nem sokkal azelőtt indultunk el nagyanyámtól, amikor időben hazaérnék, h elintézzem a dolgaimat, és sorozatot nézzek, a kedvencemet. tehát bátyámnak segítettünk, persze a nyitott kocsival mászkálás igazán jót tesz anyám arcüreggyulladásának. és ugye megköszönni se kell, h cipekdetem, nem kell, véletlenül se szakadt le a kezem. és naná, h amikor elemgy, akkor itthon nem fog segíteni a lakás átrendezésében.
